Mostantol az ekezeteimet megette a jeti, mert laptopot valtottam. Megerkezett a munkavallalasi engedelyem egy kartya formajaban. Elkezdtem az allasokat sokkal tudatosabban nezegetni. A korabban elmentegetett weblapokat es videokat mindenfele tippekrol az allasinterjut illetoen elkezdtem kijegyzetelni, peldaul valaszvazlatokat a hulye allasinterju kerdesekre. Ezzel elment netto ket nap, de kozben meg eletem elso amerikai allasara jelentkeztem, ami ket oraba telt, mert mindent megkerdeztek egy online nyomtatvanyban. Sokszor mar gyomorgorcsom volt, amikor olvastam a kovetkezo es kovetkezo kerdest es soha el nem akartak fogyni.
Aztan rajottem, hogy egesz egyszeruen tele van az elet ilyen felelmekkel. Hogy vannak ilyen pillanatok, amikor szo szerint a hajad egnek all es vegigfut rajtad egy zsigeri felelem, amikor az adrenalin szetaramlik a testedben, es az a huvos, hideg idegesseg vegigrobog a hatamon, ki a vegtagjaimba. Olyanok ezek a pillanatok, mint amikor az utolso lepcsofokot nem veszed eszre es lepsz egyet ugy, hogy esel 15 centit, es hirtelen lepereg elotted az egesz eleted. Nekem minden ilyen allaskeresos lepes egy ilyen lepcsofok. Annyira szerencsetlennek erzem magam. Mindenkinek konnyebben megy, ugy latom, ez az egesz, en meg itt vagyok egy idegen orszagban es nem tudok angolul megszolalni. Hat meg arra se vagyok kepes, hogy a kis osszeguberalt jegyzeteim alapjan egy probainterjut csinaljak Andrissal, aki felajanlotta, hogy szivesen meghallgat, de sokkal jobban zavarban lennek, mint egy valodi interjun. Miert van ez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése