Szavak nincsenek ra, hogy mennyire stresszes volt az elmult 1-2 hetem. Nem is tudom, hol kezdjem. Talan ott, hogy egy hete kitettem LinkedInre egy posztot, hogy kell allas, itt vagyok, mindenhez is ertek, mittomen, adjatok munkat pls. Mikozben ezt irom, utananeztem, hogy mikor tettem ki ezt a felhivast LinkedInre, mert kivancsi voltam ra, hogy mennyi ido alatt zajlott ez le. Egy hete irtam ki. De mintha a duplaja lett volna.
Ram irt egy gimis osztalytarsam, hogy kuldjek mar egy oneletrajzot, mert pont ilyen ember kell neki egy felig magyar, felig amerikai cegbe testernek. Fellelkesultem, felhivott, megvolt a nulladik kor. Ket napra ra volt az elso interju korom. Elore fel voltam ra keszulve, hogy a masodik kor lesz majd a szakmai, mert ezt az infot kaptam. Az interju felenel derult ki, hogy az elso kor a szakmai, csak a nulladikat ha elsonek szamolod, akkor valoban ez a masodik... Jo mindegy, belebakiztam az egyetlen igazi szakmai kerdesbe ugy ahogy kellett, elkuldtem magam a picsaba utana, majd a fel delutant ataludtam, mert az interju elott nem tudtam se enni, se aludni, csak magolni a kivanatos mondatokat, hogy epelmeju embernek tunjek.
A tenyleges masodik kor a magyar cegvezetovel volt ujabb ket napra ra, ugyanez megismetlodott, elotte nem tudtam enni, inni, aludni, az elotte valo masfel napot vegigolvasgattam, ezuttal angolul is, mert azt hittem, fel fogjak merni, mennyire tudok angolul, tehat minden letezo interjukerdest kidolgoztam magamnak angolul ES magyarul is. Vegtelen sok jegyzetem volt minden szituaciora (mi a legnagyobb gyengesegem, erossegem, milyen a jo vezetoben, milyen ertekeket keresek egy cegben, hany labda fer el egy repulogepben, miert eppen engem vegyenek fel, miert hagytam ott az elozo munkahelyem, hany ablak van New Yorkban, mi volt a legnagyobb szakmai sikerem, es igy tovabb), es kidolgoztam mindent angolul is, hogy a kulcsszavak majd eszembe jussanak.
Az elso kerdesuk az volt, hogy tomeggyilkos vagyok-e, de rogton ravagtam, hogy nem, es amugy is ezt mondana egy tomeggyilkos is, szoval a szuro nem jo... Elpoenkodtunk, valaszolgattam. Nem tertunk ki a fizetesi igenyemre, meg az angoltudasomra sem. Utana annyira ki voltam merulve, hogy aludtam fel delutan.
Utana mondtak, hogy az amerikai cegvezetovel is hozzak ossze egy online beszelgetest, amire mar kezdtek kisse elpattanni az idegszalaim, de megneztem, hogy milyen az amerikai kulturaban egy utolso koros interju (bar nem tudtam, hogy ez az utolso kor lenne), es elkezdtem ismet feldolgozni a kurva kerdeseket, most mar csak angolul. Remek gyakorlat volt, mert amugy egyik interjun sem kerultek elo ezek a kerdesek, talan csak 1-2 kivetellel. Az jo volt, hogy tudtam a karrierembol peldat talalni kollegaval valo felreertesre, rosszul kezelt helyzetekre, szoval ebbol jo volt felkeszulni, jo peldakat hoztam.
Ma delelott 10-kor megvolt az amerikai beszelgetes is, termeszetesen reggel hatkor kidobott az agy, atolvasgattam a jegyzeteimet es ismet odaultem meetingelni. Nagyon kedves volt mindenki az egesz folyamat soran, de a vizumtipusom miatt felmerult bennem a kerdes, hogy oke, hogy szeretnenek engem, de mi van ha tul maceras foglalkoztatni? Mi van, ha magyar ceges modi alapjan azt mondjak, hogy ez nem eri meg nekik? Ugyhogy rairtam a gimis osztalytarsamra, aki mondta, hogy mar minden mas jelentkezot elutasitottak, ugyhogy biztosan en kellek nekik. Most itt tartunk. Utana aludtam ket es fel orat a kanapen, mint akit kiutottek.
Az elmult hetben szerintem 10 evet oregedtem, es meg gyerekem sincs...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése